Hosszas keresgélés után végre megtaláltam az Askenazy-féle Mozart Összes Zongoraversenye sorozatból a d-moll zongoraversenyt tartalmazó lemezt.
Elég oroszosra sikerült a felvétel, ami korántsem zavaró.
Hogy mi az az oroszos? A cikkből megtudhatjuk.
Valahogy mindig is ez volt a kedvencem, lássuk, miért.
Szép, tiszta, nem modoros felvétel. Kissé vaskos a zenekar, eléggé durván szól, ezt nevezem oroszosnak. Persze ez érdekes módon nem volt zavaró. Valószínűleg kifejezetten nagy zenekarral játszották fel.

Egy kis elemzés:
Allegro: Nem érezhető az a sejtelmesség az indulásnál, amit várna az ember. Szépen, pianoban, úgy, ahogy a kottában az le van írva, elindul, elővezeti az első csúcspontot, majd amikor eléri hatalmas meglepetés érzékelhető: Ilyen erős, brutális d-moll akkordot még soha nem hallottam! És ez az egész felvételre jellemző, hogy amikor elér a csúcsponthoz, azt brutális erősséggel szólaltatja meg. De nem aránytalanul. Nem az van, hogy tök piano minden a csúcspont előtt, aztán hirtelen fortissimo, szép, rövid erősödés figyelhető meg a csúcspontok előtt.
A zongora szólam szép, nem elnagyolt és a legnagyobb futamoknél is tökéletesen lehet hallani a balkezet, ami elég ritka a d-moll zongoraverseny felvételeknél.
A tétel lezárása viszont rendkívül sejtelmes, bár ezt nem is nagyon lehet nem úgy játszani.
Romance: Olyan az egész, mintha valamilyen szép madár szállna... Szerencsére nem intett túl nagy tempót a karmester (elképzelhető egyébként, hogy Askenazy nem használ karmestert a zongoraversenyek lejátszásánl, hanem ő maga vezényel), ami még finomabbá, szebbé teszi ezt a tételt. Nincs minden jelzett résznél díszítés, így nem válik monotonná.
A gyors téma a Romancból: Talán kicsit túl erős a zongora és ezért kicsit merevvé, szaggatottá válik az egész.

Sajnos másolva vagyon meg nekem ez a lemez és a Rondó Allegro hiányzik róla...