Solti György a bécsi filharmonikusokkal és a bécsi operaház kórusával adott misét Bécsben, 1991. December 5-én, Mozart halálának 200. évfordulóján. Szerencsésnek érzem magam, ugyanis i have the dvd. A fater megvette nekem.Nagy Mozart Requiem gyűjtő és őrült vagyok. Jól ismerem Harnoncourt, Karajan, Böhm, Gardiner felvételét. A legjobb felvétel a J. E. Gardiner-féle. Hogy miért? Ezen a felvételen - ellentétben Karajanéval, Böhmével - tökéletesen ki lehet hallani akár az összes szólamot. Mozartnál jól ismert, hogy az üstdobokkal együtt jön a d-hangolású trombita is, felerősítve azt a nagy tompa ütést. (jó példa erre a Don Giovanni nyitánya)és persue a Rékviem.
A Solti féle felvételen ugyanolyan jól ki van hangsúlyozva ez a dob-trombita páros, mint a Gardineresen.
Néhány érdekesség a Solti-féle Requiemből:
Introitus: Elindul a dallam, majd kívételes hangerővel belép a fagott (más felvételeken nem is nagyon lehet hallani), de egyáltalán nem zavaróan. Eztán átveszi a dallamot a basszetkürt(f-hangolású klarinét), ez is kifejezetten hangosan. Solti ezzel azt jelzi, hogy itt nem a vonósoké a főszerep - mint ahogy azt a többi felvételen hinné az ember.
Kyrie:Elég erőteljesen kezdődik és nem nagyon vehető észre semmiféle dinamika a tétel közben. Nem érezhető az a cressendő (erősödés), amit Mozart leírt a kottába, meg amit az ember várnak a kettősfúgától. Emiatt kicsit monoton volt számomra. Viszont nem érzem azt, hogy az összes szólam a szopránt kíséri. Valahogy mindig lehet érezni, hogy épp melyik szólam vezet.
Dies Irae: Úgy kezdődik, mintha egy óriási léggömb fújodna fel, majd eresztene le. (nem tom sajnos máshogy leírni) Ez azt eredményezi, hogy egy nagyon erős, határozott akkorddal kezdődik az egész. Az utolsó ütemekben szintén érezhető ez, a trombita-dob jelenséggel egyszerre.
Tuba Mirum: Szépen szól a harosona, jól kíséri a zenekar, a basszus szólista nem tud énekelni.
Rex Tremendae: Nagyon brutálisan kezdődik, nagyon szépen lehalkul a "Salva me" résznél, iszonyatosan ki lehet itt hallani az összes szólamot. Nagyon szépen szólnak a vonósok, nem gabajodnak össze, ahogy ezt néhány más felvételen sajnos hallani lehet.
Recordare: Gyönyörű hangja van a szólistáknak, leszámítva a basszust. Szépen énekelnek, nem gabajodnak bele egymás szólamába.
Confutatis: Nem igazán lehet kihallani az oszcinátót a vonósoknál, ám nagyon szépen hallatszanak itt is a fagottok és a harsonák. Szerencsére nem vibrálnak a hangjukkal a férfi szólamok, szép, tiszta, egyenes hangot lehet hallani. Amikor véget ér a férfiak része átmegy a zenekar a "Voca me" részhez, nem hallani a basszetkürtöket, ami itt igen bosszant számomra, hisz szimmetriát képezne(k) a fagottal. Egyébként a basszetkürt szólamot innét Solti szándékosan szedte ki.
Lacrimosa,Offertorum,Sanctus: Ezek a tételek nem érdemelnek különösebb magyarázatot ezen a felvételen. Szépen szólnak, minden ok.
Benedictus: Az elején mintha összefojna a basszetkürt a hegedűvel, elég érdekes, de nem csúnya.
Agnus Dei: Nem érdemel különösebb magyarázatot.
Communio: Ugyanaz a helyzet, mint az első két tételnél. Plussz még annyi, hogy glisszandózik a szoprán szólista, ami elég csúnya...
Összesítve ez egy nagyon jó felvétel, nálam a második legjobb. Cecilia hanja lenyűgöző!
Utolsó kommentek